Milyen sok felesleges imát rebeg el az ember, mikor úgy érzi, nincs már más remény, amikor elkeseredetten, könyörögve akar szabadulni.Hány,

és hány hitetlen ima száll a magas ég felé, és hányszor nem kegyelmez az Isten, mikor talán már az ördög is megszánná az embert, és az ember mindig elölről kezdi, mi mást is tehetne! Nincs már máshova fordulni, ez az utolsó szalmaszál. Pedig nem hiszi, egyszer hozzá is bekopoghat a kegyelem! És mintha csak vonzaná magához a síró, rimánkodó ima a rosszat, mindig csak lefelé sehol egy kapaszkodó, pedig talán mégis van értelme az imának,hisz aki hittel kér, annak adatik.Tán úgy kellene várni a jobbra fordulást, mint hideg télben a tavaszt.

Hajótörött vagyok a tengeren.Palackomat a tengerbe vetem.Belesóhajtottam a sorsomat,félelmemet és sok bús gondomat.S

Már ott van a nyelvemen, annyira mondanám, de tudom, hogy a mondandóm nem lesz kellemes a másik fülének.Maradjak csendben? De akkor feszít belülről, és félek, hogy egyszer csak kirobban. Körítsem cukormázzal? Akkor elvész a veleje,hiszen sz¤¤¤rból nem lehet marcipánt csinálni.Vagy mégis?Hiszem, hogy mindenkinek el lehet mondani mindent, csak a másik szájíze szerint, hogy befogadja a mondandódat. Viszont nem mindent érdemes, és nem mindenkinek! Például az anyósodnak, hogy a macskáid telef¤¤sták a tőle kapott fehér gyapjúszőnyeget.

....egy kilenc éves kislány feltett egy ártatlannak tűnő kérdést az apukájának. Kilenc évig tartó incestus lett a "jutalma"; halálfélelemben, bűntudatban, borzasztó rettegésben: a pokolban. Ez a gyerek ma már felnőtt, túl van két elrontott házasságon, jelenleg borzasztóan magányos, bipoláris depressziós.Küzd a múlt démonaival, de nem mindig sikerül. Fáj a lelke, a fájdalom nem látszik szűnni, sokszor a halál-gondolat a kiút. De nem az mégsem kiút, az menekülés, nem adhatja fel, nem hagyhatja győzedelmeskedni az agresszort.

A gyerekeket egészen az újkorig a szüleik, elsősorban az apjuk tulajdonának tekintették. Ő döntött életükről, munkaerejükről, oktatásukról. A gyermekek pedig engedelmességgel tartoztak neki. Ami nekünk természetes, hogy egyik ember sem tulajdona a másiknak, nem volt mindig így. Az ipari forradalom idején kezdett kitisztulni a kép és foglalkoztak azzal, hogy talán a gyerekek és a felnőttek világa két különböző dolog.Az első és talán legnagyobb lépés az volt, hogy

Országodon kufárok osztozódnak,rabtartóid leszármazottjais kik raboltak, öltek, véredet vették,ma mástól rabolt palotákban élnek.Szétterelnének száz apróka pártba,hogy szavazatod feldarabolódjon,s egy kissebbség felzárkózva keményen,uralkodhasson a többség felett.Gyermekeid lelkéből már kiöltek tisztességet, Istent, Hazát.Volt kínzólegények demokráciára tanítják ma az unokát.Szabadságról rikácsol a lopó,a fosztogató igazságról fecseg,s aki kifosztott, ma igazságról kesereg.

Árpád foglalása idején Magyarország túlnyomó része, főleg a Duna-Garam vonalától keletre fekvő tájak névadó, de paraszti sorban

Moldoványi filmjének legnagyobb érdeme, hogy a gyerekek szemével képes láttatni a saját sorsukat. Emiatt megszűnik az a távolság, amelyet

Moldoványi Ferenc kreatív dokumentumfilmje négy kontinensen át kalauzol bennünket, hogy megmutassa: mennyire nehéz is lehet ma a