....egy kilenc éves kislány feltett egy ártatlannak tűnő kérdést az apukájának. Kilenc évig tartó incestus lett a "jutalma"; halálfélelemben, bűntudatban, borzasztó rettegésben: a pokolban. Ez a gyerek ma már felnőtt, túl van két elrontott házasságon, jelenleg borzasztóan magányos, bipoláris depressziós.Küzd a múlt démonaival, de nem mindig sikerül. Fáj a lelke, a fájdalom nem látszik szűnni, sokszor a halál-gondolat a kiút. De nem az mégsem kiút, az menekülés, nem adhatja fel, nem hagyhatja győzedelmeskedni az agresszort. Ez tartja életben a jelenlegi nagyon mély depressziójában.

Ilyen mélyen még sosem volt, pszichiáter és pszichológus küzdd érte együttes erővel. Ő már feladná, de akkor lelket öntenek belé, hálás ezért nekik. Mert az életnek vannak szép oldalai is, amikor jól van, akkor még örülni is tud, képes felejteni...Most nem, most minden fáj. Felkelni, létezni, beszélgetni:élni fáj! Nehéz elindulni, halálfélelem az utca. Csupa fantazmagória, irracionális gondolatok, döntésképtelenség. Egy bukott diák aki lassanként- képtelen az életre...

MIÉRT?

...nincs válasz! Vagyis a válasz talán benne van, de nem tud kijönni...
Most éppen bántáskényszere van. Magát akarja bántani, mert nem érti miért gondol ilyeneket..

FÁJ!

Sok mindent elért-segítséggel-, talán a legfontosabb, hogy már nem hibáztatja magát a "gyermeki" kérdésért. Viszont sosem tudja elfelejteni, talán csak a megfelelő helyre tenni. Sosem tudja megbocsátani, csak a temetésének hírére vár-,nem lesz szomorú! S ennek az "embernek" volt egy felesége is, "anya", aki hagyta ezt az egészet.

Egyedül volt, egyedül maradt...