GörbeTükör

Pál apostol levele

Pál apostol az egyházi hagyomány szerint 14 levelet írt, de amily bizonyos, hogy e levelek nem mind tőle valók, épp oly bizonyos az is,

hogy ő azoknál még többet is írt, sőt, hogy neve alatt sok hamis levél is jött forgalomba. Levelei egytől-egyig a szó szoros értelmében vett alkalmi iratok. Kilenc [t. i. a rómaiakhoz (1), a korintusiakhoz (2), a galatákhoz (1), az efezusiakhoz (1), a filippieiekhez (1), a kolosszeiekhez (1) és a tesszalonikaiakhoz (2) írt levél] egyes gyülekezeteknek, négy pedig [t. i. a Timoteushoz (2), a Titushoz (1) és a Filemonhoz (1) írt levél] egyes személyeknek szól. A 14., vagyis a Héberekhez írt levél páli, sőt egyenesen apostoli eredetét úgy a régi egyház, valamint Luther is kétségbe vonták. A levelek jelen sorrendjének megállapításánál nem azok keletkezési idejét, hanem tartalmi fontosságát tartották szem előtt.Kétségtelen dolog azonban, hogy e levelek a világirodalom legnagyobb alkotásai, a keresztyénség örök igazságainak kimeríthetetlen kincstárai s éppen azért minden kornak, népnek, minékünk is szólnak. Minden sorukon ott található Pál apostol páratlan egyéniségének, a misszionárius, teológus, szónok és mindenek felett a gyülekezetek atyja nagy lelkének és szívének, szóval isteni erejének bélyege. Ez a nagy szellem ugyanis nem sablon szerint írt. Minden sora csupa közvetlenség és erő. Az alkalom, mondhatni: a pillanat, azaz voltaképp a Lélek ragadja. Érzés érzést, eszme eszmét vált nála gyors egymásutánban, véghetetlen gazdagságban. Azért magával ragad, felemel, lesújt. Ha leülsz lábához, nem tudsz megválni tőle. Ha megérted, bámulod, élvezed, mert nem szava, hanem személyisége hat s az ő személyisége maga a fenség, szeretet, szabadság. Tisztít, éltet, újjászül, erősít. S dacára annak, hogy leveleit diktálta, minden levele rendszeres, átgondolt, logikusan tagolt alkotás, ezért csak alapos tanulmány, teljes belemélyedés mellett érthetők meg igazában.