Ha kipöckölik Kostunicát, megmenekülhet Szerbia

A szerbiai elnökválasztás második fordulóját mindössze 114 ezer szavaz különbséggel nyerte meg a Nyugat által támogatott Borisz Tadics az oroszbarát, Seselj-párti Tomiszlav Nikolics előtt.

A szerbiai és európai demokratikus erők egy emberként lélegeztek fel 2000-ben, amikor megbukott Szlobodan Milosevics. A szép új világban a legtöbb elemző nem bízott, csupán annak örült, hogy a jugoszláv térség vérbe borításáért felelős Milosevics nincs többé hatalmon.

A helyzet annyiban hasonló, hogy Szerbia a katasztrófát elkerülte: hajszálon múlt ugyan, de a Hágában raboskodó Vojiszlav Seselj belgrádi kesztyűbábja, Tomiszlav Nikolics vesztett a demokratikus erők többsége és az Európai Unió által támogatott Borisz Tadics ellen.

Kemény hónapok előtt Szerbia

Az erősen megosztott Szerbiában ennél sokkal több örülnivaló nincs, egy sor megoldatlan probléma előtt áll, ezek egy részének még megoldási képlete sincs.

1. Koszovó Az egykori jugoszláv autonóm tartomány albán vezetői engedtek az Európai Unió kérésének: a függetlenség kikiáltásával tényleg megvárták a szerbiai elnökválasztás végét. Brüsszelben nem minden alap nélkül attól féltek, hogy az egyoldalú lépés Nikolics győzelméhez vezetne.

Az elnökválasztás eredményhirdetése után azonban heteken belül kikiálthatják Koszovó függetlenségét, és a szerbiai, illetve a koszovói szerb reakció most még megjósolhatatlan. Tüntetésekre, zavargásokra is fel kell készülni, Belgrád részéről azonban a Koszovóért folytatott háború kizárt. (Ebben egyébként a két elnökjelölt egyetértett a kampányban.)

2. Európai Unió Kézenfekvő megoldásnak látszik, hogy Brüsszel vízummentességgel vagy jelentős könnyítésekkel édesítené meg a Koszovó elvesztése okozta keserű pirulát. Az egykori Jugoszlávia polgárai már a hetvenes évktől vízum nélkül utazhattak Nyugatra, sőt, sokan vállaltak munkát, és telepedtek le. Ma nagyjából egymillió szerb él Nyugat-Európában, a kapcsolattartás miatt fontos lenne a vízumkönnyítés.

3. Ratko Mladics A háborús bűnökkel gyanúsított Ratko Mladics több mint egy évtizede bujkál Szerbiában, illetve a boszniai Szerb Köztársaságban. (A bujkál szó erős túlzás, néha belgrádi futballmérkőzéseken, esküvőkön mutatkozott, szállást pedig a hadsereg biztosított neki.) Általános vélemény, hogy Mladicsot egy napon belül el tudnák fogni – ha akarnák.

Amíg Mladics háborítatlanul élhet, addig aligha valószínű, hogy az EU elindítja a csatlakozási tárgyalásokat az országgal, sőt, még a Koszovó elvesztéséért adott esetleges vízumkönnyítés is igencsak kérdéses. Nem véletlen, hogy José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke Tadics győzelme utáni első nyilatkozatában figyelmeztette Belgrádot: az EU és Szerbia közötti stabilizációs és társulási megállapodást addig nem kötik meg, amíg Mladics nincs Hágában.

4. Vojiszlav Kostunica A szerb miniszterelnök a 2000-es elnökválasztáson tűnt fel a nagypolitikában. Egy kis nacionalista pártot igazgatott, a kilencvenes évek szerb területszerző háborúi nem voltak ellenére, viszont Milosevicset sem szívlelte. Őt szemelték ki arra, hogy a demokratikus pártok támogatásával megmérkőzzön Miloseviccsel. Így emelkedett Szerbia elnöki székébe, majd lett miniszterelnök.

A kormány fejeként ő, és nem a köztársaság elnöke felel a szerb politikáért, így valószínűsíthető, hogy Mladics ki nem adatása is jórészt az ő lelkén szárad.

Az elnökválasztás második fordulója előtt sokáig hallgatott arról, hogy kit támogat, majd koalíciós partnerét, Borisz Tadicsot cserbenhagyva úgy nyilatkozott: „Döntsön a nép”. Ezzel hallgatólagosan Nikolicsot támogatta, akivel így összekötötte sorsát. Ha Nikolics győz, akkor megerősödik, így viszont akár már ősszel eltűnhet a süllyesztőben. Tadicsék érdeke ugyanis egy előrehozott parlamenti választás, ami után Kostunica a kis pártja élén lehet, hogy már nem tudja a mérleg nyelvének szerepét játszani, és ellenzékbe szorul a Seselj-féle radikálisokkal és a milosevicsista szocialistákkal együtt.

Jellemző, hogy Kostunica az elnökválasztás után nem gratulált Tadicsnak, pedig ezt még az elnök ellenfele, Nikolics is megtette, mindjárt a választás éjszakáján.

A magyarok Tadicsra szavaztak

A Magyar Koalíció jó lóra tett, és egész elnökválasztási szereplésük, illetve manőverezésük bravúros volt. Jelöltjük Pásztor István közel százezer szavazatot szerzett, harmincezerrel többet, mint amennyit az akkor még egymással acsarkodó magyar pártok gyűjtöttek a 2007-es parlamenti választáson.

A két forduló között nem szólított fel automatikusan Tadics támogatására, előbb garanciákat kért tőle, hogy programjába beemeli a délvidéki magyarság érdekeit is. (Tadics az első forduló előtt Pásztor ellen is kampányolt, a Vajdaságot magyar nyelvű kampányplakátokkal szórta tele, és pártja támogatásával még magyar nemzetiségű jelöltet is juttatott a belgrádi képviselőházba.) És a magyarok hallgattak Pásztorra, mert nagy számban mentek el szavazni. A legnagyobb arányú győzelmeket Tadics éppen a magyarok lakta területeken érte el.

Az más kérdés, hogy a magyaroknak tett ígéretekből mit valósít meg Tadics, az eddigi tapasztalatok szerint sok jóra nem lehet számítani. De ő még mindig a kisebbik rossz a magyarság számára. A választás után Nikolics pártjának egyik dél-bácskai vezetője úgy nyilatkozott, hogy Tadics győzelme jórészt a magyaroknak köszönhető. De ez már legyen az ő baja.

(Forrás: Index.hu, 2008.02.05.)