GörbeTükör

Elfogadhatatlan!

Úgy látszik, hogy mi, emberek, egész jól el tudjuk viselni azt, hogy míg mi jóízűen kanalazgatjuk a gulyáslevest, cuppogtatjuk a paprikás

csirkét, habzsoljuk a habos krémeket, mellettünk valaki csonttá soványodva éhezik, vagy éppen éhen hal.Mellettünk?...kérdezhetné valaki, és így folytathatná...Jó, jó, a múlt században még előfordult, hogy a szegény béres korgó gyomorral figyelte, hogy a gazda jóízűen falatozik a szeme láttára, míg ő csak a nyálát nyeldekli,De ma már? Ma már, legalábbis nálunk, Magyarországon senki sem éhezik.

Tévedés!

Valójában sokan éheznek! Csak éppen nem látjuk őket olyan közelről, mind hajdanában. Mert mára már a szegények és a gazdagabbak világa nagyon messze került egymástól. Legfeljebb egy-egy hontalan látványa zavarja meg az ember nyugalmát, de nem a lelkiismeretét, mert könnyű rálegyinteni a dologra: miért nem dolgozik, vagy: miért issza el a pénzét.

A baj csak az, hogy a „mellettünk” ma már mást jelent, mint száz vagy akár csak tizenöt évvel ezelőtt. Száz évvel ezelőtt egy udvarban lakott a gazda meg a béres, a szó szoros értelmében látta az egyik, hogy mit eszik (vagy nem eszik) a másik. Mára már sikerült a legszegényebbeket kiszorítanunk az ország északi, észak-keleti peremvidékre, a délalföldi tanyák világába vagy a somogyi dombok közé. Így viszonylag könnyű nem venni róluk tudomást, nem törődni velük, s nyugodt lélekkel beülni a Szuzukiba vagy a Volvóba.De a bajok sokasodnak. Nem hagy békén minket a megátalkodott szegénység. Mert ma már, a repülőgépek és a televíziós hálózatok korában nagyon összezsugorodott a világ. Ma már, ha odafigyelnénk, tudomásul kellene vennünk, hogy Afrika, Ázsia, Dél-Amerika nyomorgó szegényei is a közelünkben, „mellettünk” élnek. És halnak.A világ egyik legfejlettebb s leggazdagabb társulásának tagjai vagyunk, felelőssé váltunk azokért, akik világszerte nagyobb nyomorúságban élnek, mint mi. Azokért, akik kétségbeesett küzdelmet folytatnak pusztító betegségekkel, kíméletlen zsarnokokkal, a jogfosztottsággal, a szegénységgel, éhezéssel, a reménytelenséggel. Új helyzetünkkel nemcsak új jogok, hanem új felelősségek is járnak.Nem azt jelenti ez, hogy nem kell törődnünk saját országunk szegényeivel. De azt jelenti, hogy előbb-utóbb oda kell figyelnünk mások szegénységére is. Annál is inkább, mert egy magyar szegény még mindig hihetetlenül gazdag egy afrikai, dél-amerikai, vagy
délkelet-ázsiai szegényhez képest.És a világ gazdag országai? Mit tesznek?Politikusaik, polgáraik a televízió előtt borzonganak a csonttá aszott gyerekek és kétségbeesett anyák láttán, majd inkább a kosárlabda meccs közvetítésére váltanak át?Elfogadhatatlan!Az ENSZ "anno"kérte a tagországokat, hozzanak létre egy 16 millió dolláros segélyalapot, amellyel hónapokra meg tudták volna oldani az éhezők táplálását. „De csak 3.8 millió dollárt sikerült összegyűjtenie.” Hosszú hónapok teltek el, míg végre, a világot bejáró rettenetes képek hatására végül az amerikai kormány küldött 6 millió dollárt, és megindultak az élelmiszersegélyek Európából is. De mire eljutnak a segélyek a megfelelő helyre, ha eljutnak, addigra már sok tízezer gyerek...kínhalált halt.

EZ ELFOGADHATATLAN!

Felelősek vagyunk-e mi azért, hogy gyerekek tízezrei halnak éhen?

Minden nap!

Ma is!

Ebben a pillanatban is!

Címkék: tények