GörbeTükör

Bizonyára rengetegen hallottatok már a második világháború rettegett rémalakjáról, a ma már valódi legendaként ismert Dr. Josef Mengeléről. Lényét valóságos ördögi fény övezi, sokan egyenesen magával Adolf Hitlerrel azonosítják. Szadista kísérleteivel megszállottan törtetett a világhír felé, és arról álmodozott, hogy a neve egyszer lexikonokban fog szerepelni.

1911-ben született, jómódú bajor gyáros fiaként. Az újgazdag család szigorúan katolikus volt, és ezt Mengele sem titkolta a későbbiek folyamán. Sőt, minden hivatalos papíron a "katolikust" tüntette fel az akkoriban a nácik körében sokkal előnyösebb "istenhívő" helyett. 1931-ben, húszéves korában a Stahlhelm ("Acélsisak"), egy nacionalista háborús veterán szervezet tagja lett, majd lelkesen fogadta a náci mozgalmat is. 1934-ben csatlakozott az SA-hoz, 1937-ben párttagságért folyamodott, majd a következő évben már SS-tagságért is. Egyszerre a müncheni, a bonni, a bécsi és a frankfurti egyetemre is beiratkozott: a fizkai antropológiára és a genetikára koncentrált.

Végül Otmar von Verschuer vezetése alatt dolgozott a frankfurti egyetem Öröklésbiológiai és Fajhigiéniai Intézetében, abban a mintaintézetben, amely azt kutatta, miként lehetne az egyének genetikai jellemzőiről készített nemzeti kartotékrendszerrel hozzájárulni a "biologizált" társadalom kialakításához. Verschuer fia később úgy emlékezett, hogy Mengele barátságos ember volt, olyan kedves, hogy a nők az intézetben "Mengele atyaként" emlegették (ez a becenév természetesen egyéb értelmet is hordozhatott). Mengele, Auschwitzba érkezése előtt három publikációt is írt, melyekben az állkapocs, az ajak, a szájhasadék és a fülporc formája és elhelyezkedése szerint próbált különbséget tenni az egyes fajok, rasszok és nációk közt. 1943. május 30-án, harminckét évesen érkezett meg az auschwitzi haláltáborba.

Már Auschwitzban vált valóságos megszállottjává az ikerkutatásoknak. Összegyűjtötte az összes ikerpárt a tábor területéről, és laboratóriumi körülmények közt, hosszú órákon keresztül végezte méréseit, vérelemzéseit és egyéb kísérleteit az ikreken. Egy alkalommal kiválasztott egy csecsemő ikerpárt, és bármiféle érzéstelenítés nélkül felnyitotta a mellkasukat, hogy megfigyelje, egyszerre ver-e a szívük. Egy fogoly orvos visszaemlékezései szerint egy éjjel kiválasztotta mind a tizennégy ikret, akiken azelőtt kísérletezett, és egyetlen szó, egyetlen arcrándulás nélkül sorban kivégezte őket.Törpéken is végzett kísérleteket, és fő tevékenységei közé tartozott a szemszínnel való manipulálás - nem egyszer fecskendezett kék festéket a zsidó gyerekek szemébe (jogos a kérdés, hogy ilyenkor tudósnak érezte-e magát?). Sokszor jelent meg személyesen a rabok közt, és hirtelen felindulásból szelektálni kezdett. Állítólag ő végezte a leghátborzongatóbban a szelektálást: simára vasalt, patyolattiszta ruhában, komolyzenét dúdolgatva, sokszor még mosolyogva is intett jobbra, majd balra, hogy kinek hova kell mennie. Mint aki boldog, hogy embereket küldhet a halálba - elegánsan, kedvesen.

Két veszélyes mániáját is ismerjük: az egyik a tisztaságmánia volt, a másik alacsony termetével hozható összefüggésbe. Ha a rabok tudták, hogy Mengele a blokkjukba érkezik, a lehető legalaposabban rendet raktak és kiszellőztettek, ugyanis ha nem volt rend, a doktor azonnal szelektálni kezdett. Máskor - és ez magyarázható alacsony termetével - egy krétával lépett be az egyes blokkokba, és 150-160 cm magasságban meghúzott egy vonalat. Aki nem érte fel azt, azonnal mehetett a gázkamrába vagy a krematóriumba.Mengele ördögi jellemét még inkább erősítette, hogy közvetlenül is gyilkolt. A fenolinjekciókat úgy adta be a sorban állóknak, mintha épp csak gyógyszerrel oltaná be őket. Sokszor újszülött csecsemőket hajított a krematóriumi kemencékbe, egyszer pedig úgy lőtt agyon valakit, hogy közben lábával egy nőre tiport. Ám néha épp ellenkezőleg is viselkedett: egy anyát és a lányát például azért mentette meg egyszer, mert festői szépségűeknek találta őket. Rendkívül szeszélyes volt, jóképű és kellemes kisugárzású, ugyanakkor borzasztó dolgokra volt képes, és ezért rengetegen félistennek tartották.

Az egyik fogoly orvos később így számolt be Mengeléről: "Egy szörnyeteg volt, kortünet, éppannyira nem orvos, mint amennyire bármi más sem. Egy szörnyeteg, és… kizárólag gonoszság és sorscsapások származhattak tőle." Egy túlélő nő ekképp emlékezett vissza: "Azt képviseli, amit Auschwitz jelent nekünk." Másikuk szerint: "Annyira rettenetes volt, hogy inkább csak absztrakciónak tűnt."Egyes híresztelések szerint észrevétlenül sétált ki, amikor a tábort felszabadították, és évekig élt németországi villájában, anélkül, hogy erről a hatóságok tudtak volna. Ám ez szintén csak legenda, a valóságban már a felszabadítás előtt elmenekült Argentínába. Hosszú éveken keresztül nem tudtak róla semmit, míg 1985-ben egy tudóscsoport meg nem találta a sírját Brazíliában. Az ezt követő nyomozás során kiderült, hogy Dél-Amerikába menekülése után egyre gyengébb lett szellemileg, és már egyáltalán nem hasonlított korábbi énjéhez. Egy szánni való, rettegő remete vált belőle.

1979-ben, úszás közben lelte halálát; szívroham végzett vele. Az auschwitzi túlélők ezt évekig nem akarták elfogadni, ők bírósági pert és halálos ítéletet akartak Mengelének. Ahogy az egyik túlélő iker elmondta: "Szeretnék egy jó helyet az első sorban, és onnan nézném végig az eljárást, mert nagyon félek tőle… Számomra ő a kulcsa annak, hogy mindentől félek, ami német." A sír felfedezése okozta csalódottságot talán egy fogoly orvos mondatából érthetjük meg leginkább: "Addig szeretnék élni, hogy lássam ezt a pert, aztán nyugodtan meghalhatok."