GörbeTükör

A kommunizmus

A „kommunizmus” fogalma magában foglalj az egyenlõ elosztást és a közösséget is. Az ideális kommunizmus nem pusztán a magánvagyon és

a termelõeszközök magántulajdonának végét hozza el – ahogy attól a kapitalista bírálók tartottak –, de egy másfajta, az együttmûködésre és a közösségi szolidaritásra épülõ életmódot is. A keresztény eszményhez való hasonlóság mint azt több, marxizmus elõtti kommunista hangsúlyozta – szembetûnõ. A kommunizmus kulcsszavai az „egyenlõség” és a „testvériség”, de a szabadság eszménye is a középpontban áll. Ez azonban különbözik a liberális Nyugaton elterjedt individualista szabadságeszménytõl. A kommunizmus logikája szerint a szabadságot – az elnyomástól, a nélkülözéstöl, a kizsákmányolástól való szabadságot – mindenki számára egyszerre kell biztosítani azon struktúrák lerombolása által, amelyek gátolják a sokak szabadságát és védelmezik a kevesek kiváltságait. A kommunizmusban a szabadság egyaránt jellemzõje a közösségnek és az egyes embernek. Ahogy Bakunyin fogalmazott: „az én szabadságomhoz nélkülözhetetlen mindenki szabadsága”.

A kommunizmus alapjában véve azt jelenti, hogy minden, így a szabadság is közös. Nem annyira az egyenlõ elosztás az elv, mint inkább az anyagi és egyéb források egyenlõ birtoklása. A személyi tulajdon nem feltétlenül elitélendõ. A múltbéli gondolkodók aszkézist és minimális fogyasztást hirdettek, a mai kommunisták inkább bátorítanak a fogyasztási cikkek élvezetére. Van azonban egy megoldatlan dilemma.

Vajon teljesen el kell-e törölni a tulajdont, hogy ne legyen többé konfliktus és elnyomás, viszont erõsödjön a testvériség, növekedjen az érdekek homogenitása és az egymásra utaltság? Vagy pedig mindenkire egyenlõen ki kell terjeszteni a tulajdonlás jogát és elõnyeit, így erõsítve a birtoklás vágyát? A kommunizmus eszményét mindig az egoizmus - különösen a tulajdonlásban konkretizálódó egoizmus – ellenszereként hirdették. A gyakorlatban azonban csak nagyon kevés példát találunk a kommunista eszmény megvalósítására. Talán csak egyes vallási közösségekben és néhány világi kommunában realizálódott, valamint a még meglévõ „primitív” népeknél, ahol az egyenlõ részesedés az életmód része.

A kommunista országokban azonban sehol nem valósult meg.